Éljen Május 1.

Május első napja idén péntekre esett, így Lackó, Hugi és Lóránt el tudtak jönni ismét, már csütörtökön este. Magukkal hozták Erzsit is, aki életében először járt szép hazánkban. Meg is mutattunk neki mindenféle helyi jellegzetességet, pl. az elsejei rendezvényt a Népkertben, a fúvós zenekarral.

Aztán sütöttünk a kertben mindenfélét, pl. csevapot is, és szerb salátát készítettünk hozzá, amik nekünk alapételek egyébként.

Szombaton kilátogattunk a tresnjeváci Traktorfesztiválra, ahol a felvonulás után versenyt rendeztek, mi csak a sárban-betonoszlop-húzást vártuk meg, de ez felettébb érdekes volt.

Vasárnap kimentünk a vásárba, hogy még fokozzuk a hangulatot :)

Dunakesze

- Dunakesziiiii.....duna-duna-dunakesziiii...

Ezt hajtogattuk az utazás előtti héten végig, amikor egyébként tavaszi szünet volt nálunk. Már majdnem egy éve nem voltunk a Szanyó-rezidencián, de most megvártuk a jóidőt, és útra keltünk. Április harmadik hétvégéjét töltöttük el Andrissal és Atival, és a szüleikkel.

A péntek leginkább azzal telt, hogy a kicsik újból megismerték egymás reakcióit, a fiúk megmutattak minden játékot, én ismét felépítettem a kamionrendszeremet, majd jó magyarokhoz méltóan délután elmentünk vásárolni. Az evésre most sem fektettünk akkora hangsúlyt, menzai fordulatot vettünk, de azért tudunk ám élni, este kínai kaját ettünk, amihez "furcsa" nénitől jutottunk hozzá.

Másnap igazán nagy kaland várt ránk. A nap kissé esősen és borongósan indult, de Anyáék addig túráztatták magukat, hogy kisütött a nap, és az ebéd utáni alvást követőleg nekivágtunk az ismeretlennek. Én már valamikor jó régen megtapasztaltam ezeket a dolgokat, de Cucus és Bajázs születése óta annyira hozzánőtt a fenekemhez a mi Rover autónk (jóvej ajutó- Bajázs), hogy el is feledkeztem róluk. Egész pontosan az történt, hogy vonatra szálltunk, és egészen Pestig utaztunk vele-rajta-általa.

Bajázs sajnos sikított felszálláskor, és szinte végig befogta a fülét, de a végére beismerte, hogy nem annyira hangos. A vonatról buszra szálltunk át, ahol tömegnyomorogtunk, és az élménytúra végén a Margit-szigetre érkeztünk meg...

...ahol ott folytattuk, ahol majdnem egy éve, egy nagy eső miatt kényszerültünk abbahagyni. Béreltünk két bringóhintót, idén a Csodalámpa volt a mienk, Pisze pedig a Szanyó családé, és keresztül-kasul bejártuk velük a szigetet. A forgalmasabb oldalon szép lassan, nézelődve, a kevésbé népszerűbb felén pedig kiéltük forma 1-es hajlamainkat is.

Hazafelé a Combinora szavaztunk, felmentünk a hídra, majd amikor a kukac megérkezett, mindenki bepréselődött, nagy levegőt vett, ajtó becsuk, és irány a Nyugati. Ilyet azt hiszem, egyikünk sem tapasztalt még. Majd ismét vonatra szálltunk, ami visszaröpített ismerős vizekre...

 A vasárnap délelőttöt is igyekeztük kitölteni valami szuper elfoglaltsággal, és István unszolására a repülőteret választottuk. Anyáék csak ültek a fűben, mi meg repülőzve szaladgáltunk, néztük a felszálló gépeket...

Anya szerint ez volt az első olyan családi randi, amikor végre nem kellett a nyomunkban lenni minden percben, és az egész hétvége maga volt a kikapcsolódás. Eleinte mindig abban bíztak Anikóval, hogy legközelebbre a kicsik már majd nagyobbak lesznek, de most tényleg, talán most lettek nagyobbak, igazán nagyok. Ezúton is mégegyszer köszi nektek ezt a hétvégét!

Részletek itt >> http://andrasesattila.freeblog.hu/archives/2009/04/27/Csapategyesites_vegre/

:)

Cucus, Bajázs és a 3 

Már több, mint 1000 napja öttagú a családunk, Cucus és Bajázs elég drasztikusan növelték meg a létszámot egyik napról a másikra. Most 3 évesek, nemmajd akkorák, mint én.

Már tökéletesen kifejezik magukat, igaz néha nyelvtani érdekességeket is hallhatunk (pl. utánérjük a buszt?!). Beszélgetnek elalvás előtt, és reggel halkan felébresztik a másikat. Vannak saját motyóik, mint nekem a Gagi meg a szipuzó. Bajázsnak a tamm a barátja, meg Apa, Cucusnak "nózikálós" cumija van, amivel alszik. Az oviban Bajázs mindig a Melinda kezét fogja, Cucusnak meg már van barátnője, a Niki. Hát ilyen nagyok már.

Idén családilag ünnepeltük meg a szülinapjukat. Tatával, Mamával, Apával, Anyával, Lacival, Hugival és Lóránttal főzőcskéztünk bográcsost, összeszereltük az ajándékba kapott járgányokat, amikkel versenyeztünk is, tortát ettünk, szép idő volt...

Másnap még a Nyuszi is jött felénk.

Április...

Az idei tavasz eddig szinte követhetetlenül sok programot hozott számunkra, de így van ez, ha az ember fiai és lánya hárman vannak testvérek, már elég nagyok, mind tavasszal születtek, meg a tavasz úgy egyáltalán egy ilyen évszak.

Az történt, hogy a Sótiék időközben vettek egy tanyát, még tavaly, azt hiszem, és azóta nem sikerült megtekintenünk. Április első vasárnapján kijavítottuk ezt az ordas hibát, egész pontosan Apa-Anya-Cucus-Bajázs, mert én a Mamával mentem a vásárba vattacukrot enni. (Egyébiránt azóta én is voltam kint.) Szóval Apa segített Robinak fehérre festeni a fákat, Cucus bejárta Melindával a terepet, és Bajázs is festett, de amint tiszta meszes lett, inkább a tamjával fetrengett a madárcsicsergésben.

Hazafelé még egy kutya is tapadt rájuk, de amint rátértek a szuper "tornjosi" betonos útra, olyan tempóban hagyták ott, hogy csak. Egyébiránt ezután még bográcsoztunk is a Mamáékkal nálunk.

A következő héten sem unatkoztunk éppen. Az alapszitu az volt, hogy hétfőtől szerdáig mentünk csak oviba, csütörtökön Gyulán fürödtünk, péntektől meg amúgy is szünet volt, meg más is. Szerdán nyílt napot tartottunk a szüleinknek, kis műsor meg kézműves ez-az, és aznap vittünk tortát Cucusnak és Bajázsnak, mert akkor pénteken volt 3 éve, hogy "kiszüjettek" Anya pocakjából. A torta kukacos volt, amitől eleinte féltek a babák, aztán meg persze nem volt mindegy, hogy ki milyen színű szeletet kap belőle.

Cucus és Bajázs csoportjához Apa ment. Összesen öten voltak aznap, ebből a tesóim semmilyen össznépi éneklésben nem voltak hajlandók részt venni, az előzetesen megbeszéltek ellenére. Készítettek viszont kiflit, amit itt Cucus éppen "megtojásoz", és a behozós nénik (Ajanka, Józsika) pedig megsütötték, amíg barkából nyuszit ragasztottak.

Mi már igazi nagyoknak való körjátékokat játszottunk, legalább 5 új dalt énekeltünk és verset is mondtunk. Eljátszottuk a bárányos mesét is, amiben a bárányhoz mindenki hozzáragad, ha a juhász furulyázik, ebben én voltam a cica. Mármint a sorban, merthogy én is hozzáragadtam. Ezután stílusosan tojást ragasztóztunk, majd borítottunk kis kockás-virágos anyagokkal, a mienk lett a legszebb.

Másnap reggel nagyon korán keltünk, és útnak indultunk Gyulára. Ez úgy kezdődött, hogy még az ősz folyamán Anikó mondta Anyának, hogy mennek majd egy hétre Gyulára nyaralni/telelni/akármi, és erre Anya azt mondta, hogy ha már ilyen közel lesznek, majd átmegyünk mi is, és milyen jó lesz. Mikor már közeledett a "nagy nap", Anya megnézte a térképen, hol van Gyula. Kissé közelebbre számított, de sebaj, ezen a tényezőn kívül már minden meg volt beszélve, így ezen nem akadtunk fent. Az út odafelé egész jó volt, 3 óra, kis veszekedés, de már sütött a nap, ahogy kell. 9 óra felé ráleltünk Anikóékra végre, majd 10re már be is csekkoltunk a Gyulai Vérfürdőbe, mindenkin alkalomhoz illő viselet, úszógumi, papucs. Rögtön ki is vágódtunk az udvarra, majd bele a hidegebb, 37 fokos medansziéba. Próbáltunk kulturáltan viselkedni a nénik és bácsik között, így is mindenki minket nézett. Mondjuk a 4 db 3éves sorban ült valami magaslaton, tényleg jól mutattak. István közben elment felmérni a terepet táp és további medencék ügyében. Ekkor már legalább negyed órája áztunk, épp kezdtük unni is, mire nagydarab, kopasz bácsi közelített. Piaci stílusban megtudakolta, hogy "a sok gyerek a maguké, hö?" és eztán közölte, hogy akkor jó, mert ők nem vállalnak felelősséget értük. Anyáék rezzenéstelen arccal nyugtázták ezt, majd egy kedves néni megosztotta a tapasztalatlan fürdőzőkkel, hogy akkor meg hol szabad fürdeni, ha itt nem. 

Fel is hajtottuk a gyerekmedencét, ami leginkább egy lábmosóhoz volt hasonlatos. Alig két m2, 10 centis sárga víz. No, mi öten bele, Anikó és Anya a szomszédos forralóba, István és Apa a kicsi medence szélére/be/hez. Nem telt bele 5 perc, a helyileg illetékes szerv battyogott is felénk, majd tájékoztatta Apát, hogy nem ülhet a kis vízben. Anya erre megkérdezte, hogy akkor hol lehet együtt fürdeni, bácsi? Át is telepedtünk a túlsó, hűtőfürdőnek is alkalmazható 30 fokos egységbe, kár, hogy nem voltunk lázasak. Utána még a szintén használható élménymedansziét is megtapasztaltuk, ahol én buzogtam, illetve a sodrófolyosóban is köröztem Anyával, a babák viszont nem mertek belemenni.

Dél körül felöltözködtünk, és megkerestük az éttermet, amit István kinézett. Nagyon gyorsan nagyon finom ebédet kaptunk, én pl. egy külön menüt, amit egyedül meg is tudtam már enni. Aztán felfedeztük a játszóteret, és a kinti gyerekmedencéket, amik nyáron biztosan nagyon szuperek. Amikor a kisebbek is elfáradtak, hazaindultunk. Jó volt újra látni Andrist és Atit, igazi nagyfiúk lettek. Csak rövid időre váltunk el, folyt. később.

Hazafelé megálltunk Szegeden, Apa fagyit ígért nekünk. Odáig szinte aludtunk végig az úton.

Cucus....

Folyományok

Végre!!! 11 irtózatosan hosszú nap után (amely napokat mind a 24 órájuk tekintetében otthon volt szerencsém eltölteni) meg lett a pénz! És nem is 2 din, hanem csak 1. Végül nem kellett minden nap elmennünk a kórházba, mert egy kedves szerb doktornéni megkönyörült rajtam. Csak csütörtökön voltunk, de ismét türelemre intett hétfőig. Aztán még aznap sikerrel jártam, úgyhogy Apa telefonált is a kórházba, hogy végre mindenki letörölheti verejtékező homlokát, és többé nem megyünk. Már amúgy is kezdett igen kellemessé válni, hogy minden alkalommal más doktornéni-bácsi vizsgál, de már úgy fogadnak, hogy "hát te vagy az a pénzes?!" Háttal egyébként sem kezdünk mondatot.

Szóval. Ismét tavasz lett, ami több dolgot is jelent nálunk. Egyrészt Apa újra megvett egy kertnyi virágot, mert a tavalyiak szokás szerint kinyiffantak. Ezeket közös erővel, több nap alatt, Fercsi közreműködésével betelepítettük a kívánt helyre. Ismét lesz sok muskátli, és idén próbát teszünk valamennyi rózsával is, bokor és fa formájában méghozzá.

Másrészt, lassan 3 éve annak, hogy Cucus és Bajázs "kiszüjettek" Anya pocakjából, és ezt az én szülinapomhoz hasonlatosan meg szoktuk ünnepelni. Cucus úgy mutatja a hármast, mint Pókember. Bajázs közönségesen mutat hármat, miszerint "én ilyen vadok". Az idei szülinap ráadásul egybeesik Húsvéttal, úgyhogy nagy családi partit rendezünk. Végre jön hozzánk Lackó, Hugi és Lóránt a Nagypapával. A Nyusziról nem is beszélve... :)